Az ivóvíztisztítás jogi háttere
Az ivóvízellátás biztosítása, a vízminőség ellenőrzése és a szükséges fertőtlenítési eljárások elvégzése a legtöbb országban szigorúan ellenőrzött állami feladat. Oroszország hatalmas területén az ivóvízellátás rendkívül sokféle módon, módszerekkel és technológiával kerül biztosításra. A fertőtlenítés nem minden esetben a leghatékonyabb módszerrel történik, előfordul, hogy a szükség szabja meg a módszert. Az erőteljesen költségtakarékosságra törekvő országban a klór-dioxid alkalmazása nem terjedt el, a klórgáz adagolása is takarékosan történik.
Fából készült csövek
Nem olyan régen Ivanteyevka városban (moszkvai terület) fedeztek fel a helyi vízvezetéküzemeltető cég alkalmazottai néhány fából készül csövet. A híradás alapján a szkértők is eléggé tanácstalanok, hogy pontosan mely időszakból származik a lelet, hiszen a második világháború környékén és azt követően egy jó ideig működtek a facsőgyárak.
A szakemberek mosolyából arra következtethetünk, hogy a modern kori alkalmazás sem lenne példanálküli.
A fából készült csöveket ráadásul nem csatornázási célokra alkalmazták, hanem vízvezetékhálózat kiépítésére, nyomócsőként funkcionáltak.
A most megtalált csövek a városi vízhálózat részeként lehettek használatban.
A riportban elhangzik, hogy Moszkvában és Szentpéterváron még napjainkban is lehetnek olyan csőhálózat szakaszok, melyek fából készültek.
A vízkezelő telepek működési ajánlásai
Az ivóvíz biztosítását végző céhek céljai között a biztonságos és nem mérgező víz előállítása szerepel. A folyamatos működés biztosítása az elsődleges szempont, a fertőzésmentességet a veszteségek csökkentése követi és csak az utolsó ajánlási pont a vízminőség ellenőrzése. Az ivóvíz alapvető biztosítása és a költséghatékonyság minden esetben elsőbbséget élvez a víz élvezeti értékével szemben.
Az orosz szabályozás érdekessége, hogy az ivóvízhálózat üzemeltetője a minőségi aggályok felmerülése esetén elegendő, ha 15 napon belül végzi el a vizsgálatokat.
A vízkezelés megszervezése
Az oroszországi törvények értemében a vízkitermelés helyének környezetében biztosítani kell az egészségügyi zóna kialakítását, mely tisztaságát a törvény garantálja. Az ilyen környékeken az építkezések és földmunkák is szigorú környezettanulmányokhoz és engedélyekhez kötöttek.
Az orosz szövetségi szolgálat nyíltan kezeli azt a tényt, hogy a vízvezetékben megjelenő szennyező anyagok kezelését a szolgáltató nem képes minden esetben elvégezni, az új típusú szennyeződésekre csak lassan reagál.
A 416-os számú törvény 23. cikkelyében, az olyan szennyeződések elhárításának határidejét, melyek nem veszélyeztetik a fogyasztók életét, hét évben határozza meg, ami elképzelhetetlen az európai vízkezelésben.
Utolsó kommentek